Ábrahám Jákob Koppel SINGER magyarul

              Ábrahám Jákob Koppel SINGER

                utolsó somorjai rabbi és hitközsége

                                1888 – Pozsony

                                1944 – KT Auschwitz

                                  

                                                          Ján  Hevera

                                                                2008

         

          E szerény megemlékezés, betekintés által pillantsünk be a történelmünkbe, amely visszahozhatatlanul lepergett hatvanöt évvel ezelőtt, és emlékezzünk meg az utolsó somorjai főrabbira, Ábrahám Jákob Koppel SINGERre , családjára és az ő zsidó közösségére, akik vele együtt erőszakkal és tragikusan -majdnem mindnyájan- fejezték be létezésüket a soa ban.

2008  az évben emlékeztünk meg születése 120.-ik évfordulójáról is.

Bratislavában akkori Pozsonyban született 1888 február 4-én  Istenfélő zsidó szülőknek, Jiszraelnek (1830 Losonc -1917Pozsony) és Raizl/Teréziának, szül. Ehrentreu  (1838? Pozsony- 1931 Pozsony).

Az apa Jiszrael rebe volt egy pozsonyi zsidó hitkösségben és szintén fia volt a losonci főrabbinak,  Ábrahám Jákob Koppel Singernek, aki ott tevékenykedett 1858 óta. Meghalt 1866 október 25. bécsi korházban, eltemették Losoncon.

Ábrahám testvéri körét Batseva, Fóga, Henrik/Chaim Dávid alkották.

Ábrahám Jákob a hires pozsonyi jesiván (rabbi egyetem) tanult. Az iskola hirnevét  Chatam Sófer/Mose Schreiber (1762-1839) szerezte meg. Ábrahám Jákob e hires személy utódjainak is a tanitványa volt. Az egyetemet 1913–ban fejezte be. Bizonyos ideig az Ros ha jesiva- iskola vezetője is volt. I. Ferenc József császár egyik látogatásánál ő is meg volt bízva a pozsonyi zsidó hitkösségtól, hogy vezérelje az uralkodót.

Azután megbizták rabbi-dajan (biró) feladattal egy szepesi városkába - Késmárkon ahol a bölcs rabbihoz Ábrahám Cvi Grünburghoz (1839-1918) került. Itt tevékenykedett a rabbi haláláig, utána pedig a e rabbi fiával, aki Singer rabbinak sógora lett, Simcha Nátán Grünburgal (1884-1944), akit visszahívtak Telcsből (HU), hogy a héber jogok szerint átvegye apja után a szülővárosában a főrabbi pozíciót.    

Rabbi-Ros bet din-dajan  Singer itt házasságot kötött 1915 április 13-kán a főrabbi Ábrahám Cvi Grünburg  legifjabb lányával – Malkával/Margit(1889 okt.19  -  1944). 1916-ban megszületett az első fiúgyermek  Smuel/Sándor, később született Dina/Edit, Izrael, Jitl/Jolán(Marti), Lázár, Herman.

1938-ben Edit férjhez ment rabbi Fridrichhoz, aki Homonni/Humennérabbia volt ( már 1939-ben elpusztult) . Sándor és Jolán(1921-2008) gyerekek áttélték a soa – holokauszt borzadalmait. Jolán a haború tragédia áttélése után férjhez ment  Mordechaj/Mose (Márton) Lauferhez, akit a koncentrációs táborban ismert meg. Kivándoroltak asztán Amerikába, ahol Mordechaj az ottani zsidó komunita előljárója lett. Három fiúgyermekük született, akikből egy jogász lett és rabbi is. Tizenhárom gyermeke van és folytassa a hitkösség vezetését.

Az akkori többnyire német Késmárkban nehéz volt az anyagi helyzet és látszólagos szegénység uralkodott.

1926 nyarán Singer rabbi az egész családjával áttköltözött az új helyére, Somorjára, amely az utolsó hely is volt számára. Itt fölváltotta kolegáját, az egykori osztálytársát, Dr.Weiss Hillelt, aki rabbiként az ausztriai Wienerneustadtba költözött átt.

A környezet, amelybe kerültek, teljessen külömbözött az előzőtől, miután Csallóközben általános jólét volt. Hitkösségnek új zsinagógája 1912 –ből van, amelyben a berendezés, főleg az új massziv padok, amelyeket a somorjai  asztalosok Baráth testvérek készitettek el, az épület értékének a felét képezték. Ma nemtudjuk hova lettek.

Élénk vallásos élet zajlott a hitkösség  belül. Sames-templom szolga Schwarz úr volt. Sachter és kántor is(nem organista!)Stern Ignáz volt. Utolsó Ros ha kahal – hitkösség  elnök Tauber Áron (1875-1944)volt, aki  mohel is volt és kisegítö kántor is. Ö előtte az elnöki tisztet Frankl Miksa (1868-1931), Steiner Nátán (1874-1944), Bonyhády Vilmos (Szenci származású volt), stb. töltötték be. Hosszú ideig a Chevra kadisa-szent egylet elnöke volt Stern Maxi (1868-1934). Neje Frida, szül.Holzer(1884-1944) a nöi egylet titkárnője, később az elnöke lett.

A zsinagóga mögött volt mikve–fürdő, mellette volt a Bet ha midras, ami helyettesitette a zsinagógát ameddig nem épült fel és utána imateremnek és tanulmányozónak szolgált.

A zsinagóga mellett volt a Mosav zekenim –öregotthon, ahol hosszú ideig Tausig Salamon bácsi élt (’ha lefekszik alszik’- viccelődtek a gyerekek).

Somorján volt állami zsidó alapiskola- 5 osztályú, ahol Hübsch Gyula(késöbb Szenczen), Stadler Manó (1882-1939), Lampert Miklós(1909-1944) voltak a tanitók. Lampert Miklós csak 1935-ig volt Somorján, azután Vágselyére költözött. Utána egy tanitónö aszony itt mükodöt. Eszt a iskolát némely keresztény gyerekek is látogatták .

Singer főrabbi vezetett kissebb jesivát, kb 12-13 bocher (diák) volt ott az ország külömböző hélyéről. Ezeknek a diákoknak Bonyhády Vilmos, a község egyik előljárója, nagylelkűségéből saját házához hozzá épitetett egy kis diákszállót.

Rabbi segitőtársa egy ideig melamed Berger Baruch (1900-1929) volt, a chederi Talmud és hittan tanár (cheder- hittan tanuló osztály), aki helyetesitette a rabbit az ő távollétében. Sajnos fiatalon tuberkulózisban meghalt, hátrahagyva feleségét, lányát és fiát. Tejfalusi temetőben van eltemetve.

Annak idején  két temető volt it, mindkettő a háborúig használva volt. Az öreg temető az eredeti hitkösségben Tejfaluban van, ahol  egy öreg, tönkre menő zsinagóga is volt . Az új temető már városba a keresztény temető mellett van, ahova többnyire bevándorolt zsidókat temettek, kevésbé a falubelieket. Itt lelte nyughelyét 16 zsidó-orosz katona is, akik az első világháború itteni fogságtáborban  haltak meg.

A zsidó inteligencia-értelmiség emberek között volt Dr. Pártos Károly (1858-1938) jogász, Dr. Kardos, Dr. Ing. Steiner Dezső (1903-1937) és nagyon közkedvelt Dr. Wolf Jenö (1892-1945) orvos, és stb.

A környezet, amely nagyrészben magyar volt – veszett  német népességell, toleráns volt, az élet békességben folyt. Singer rabbinak kapcsolata volt a somorjai keresztény papokkal is.

Rabbi családjával a Weiss aszony házában albérletben élt, nem messze a községháztol, a Fö utca 4 sz. alatt. Ebben a házban lakott még egy szlovák zsidó család – Urban család (méteráru üzlet tulajdonos), akik eredetileg Pőstyénből költöztek Somorjára.

Ebben a lakásban az egyik helység dolgozó szobának lett berendezve, amely bíró helység ként is szolgált a rabbinak -dajannak. Ennek a helységnek az volt a jellemzője, hogy három falat a négy közül tetőtől talpig könyves polcok alkották, megpakolva vallásos hitkönyvekkel a múlt századokból is, amelyeknek nagy történelmi és régészeti értékük volt.

Singer rabbi arról is hires volt, hogy bibliofil volt, némely könyvet a testvére Chaim David révén kapott meg, aki könyvkereskedő volt Pozsonyban. Ezeket a könyveket a háború alatt tönkretették - méltalanul WC papirként használták és nagy részét elégették.

Ez a ház, úgy ahogy a többi hitkösség elnökök hajléka is, állandóan látogatva volt. Mélyen tisztelt vendégekhez a kolegákon kívűl tartozott a sógora Horowitz rabbi Frankfurt / Mohanból való látogatása, aki egyszer egy évben eljött meglátogatni a családját. Horowitz rabbi párhuzamossan Jeruzsálemben is rabbi volt, és jelentős funkciót töltött be a zsidó nemzeten keretein belül – elnöke volt a Kolel somre ha chamot-nak, azaz a Falakat őrizők egyletének  Jeruzsálemben.

A szegény koldus zsidók az ország külömboző tályáról, akik a gazdagabb hittestvéreiktől adományokat kértek, pl. házépitésre, lányaik stafirungjára, stb., ők sem kerülték ki a rabbi lakhelyét, sőt, kötelességüknek tartották meglátogatni őt. Ezek a kéregetések a község gazda kiséretével zajlottak le, Schöhnfeld úr kiséretében. Éjszakai elszállásolásuk az öregotthonban volt.

Rebecin, a gondoskodó rabbi neje, a szegény hittestvéreket mindig tejjel és friss házikenyérrel vendégelte meg, amit saját maga dagasztott. A kiformált kenyér tésztát a fiúk kárén tolták el az aggastyán Lichtenstein Károly (1850-1936) pékhez a Kiss utcába, és hozták is vissza.

A zsidó községet az előkelő családokon kívűl a szegényebb családok is alkották, akikre sok tapitatoságal gondolt a rabbi, különösen ünnepnapokon, mint pl. Purim, amikor az emberek  egymást megszokták ajándékozni. A gazdabaktól kapott ajándékokat a rabbi többnyire széttosztotta boritékokba az özvegyek és szegények számára. Legidősebb fiát Smuelt bizta meg a boritékok széthordásával.

A községhez a környék falvaikban élő zsidó családok is tartoztak. Minden faluban legalább egy család élt, akik többnyire kereskedők voltak. Legtöbb család Doborgazban és Vajkán élt, ahol egy kis imaházuk Bet ha midras is volt. Ismert családok voltak a Östereicherék, Stadlerék, Fleischmanék, Steinerék és stb. Sárosfán több mint egy évszázad keresztül élt a Lusztig család, úgyszintén Keszölczésen is.

Gútoron a Blau család élt és később Feigenbaum család.

Mindnyájan a zsidó hitkösséghez tartoztak és a tejfalusi temetőben vannak eltemetve. Hitkösség háború elöt töb mint háromszáz lélek számlált.

1938-ban, amikor már a zsidók számára érezhető volt a rosz és veszélyes idők közeledése, ez a déli része az országnak, hozzá lett csatolva Magyarországhoz. E helyzetnek köszönhetően  kissé eltolódott a Singer rabbinak, családjának és az egész zsidó komunitának szerencsétlen vége ezen a területen. 1944 tavaszán következett be a szörnyű vég. Deportációk, nemakart, természetellenes halál sokak számára, akik között Singer rabbi is volt. Elhunyt tobbiekkel mint elégetett áldozat.

 Manapságban 96 éves élő, akkor  93 éves rabbi legidősebb fia - Singer Sándor mérnök                     

                         emlékei alapján feldolgozta Ján Hevera.

                                      Magyarra fordította Dina Možuchová.